epaitia

on khtípise.

«Khtípisa sto tsiménto kai metá to tréiler prosyióthike páno sto kepháli mou. Metá apó aftó de thimámai típota», dílose to agóri. Opos anaphéri o ANt1, to paidí ipésti pollés kai variés engephalikés kakósis kai i yiatrí ípan stous gonís tou óti akóma kai an sinélthi, de tha ínai poté to ídio.

Is to perítekhnon aftó mnimíon,
olókliron ek líthou siinítou,
pou to skepázoun tósi menexédes, tósi kríni,
ínai thaménos o oraíos Evríon.
Paidí alexandrinó, íkosi pénte khrónon.
Ap’ ton patéra tou, yeniá paliá ton Makedónon·
apó alavárkhas tis mitéras tou i sirá.
Ékame mathitís tou Aristoklítou stin philosophía,
tou Párou sta ritoriká. Stas Thívas ta ierá
grámmata spoúdase. Tou Arsinoïtou
nomoú sinégrapse istorían. Aitó toulákhiston tha míni.
Khásamen ómos to pio tímio — tin morphí tou,
pou ítane san mia apollónia optasía.
Selefkídis
Dimítrios na máthi pou stin Italía
éphthasen énas Ptolemaíos se tétio kháli.
Me tris í téssares doúlous monákha·
ptokhontiménos kai pezós. Étsi mia ironía
tha katantísoun pia, kai paígnio mes stin Pómi
ta yéni ton. Pou katá váthos éyinan
san éna ídos ipirétai ton Pomaíon
to xéri o Selefkídis, pou aftí tous dídoun
ki aftí tous paírnoune tous thrónous ton
afthaíreta, os epithimoún, to xéri.
Allá toulákhiston sto parousiastikó ton
as diatiroún kápia megaloprépia·
na mi xekhnoún pou ínai vasilís akómi,
pou légontai (allímonon! ) akómi vasilís.

Yi’ aftó sinkhísthiken o Selefkídis
Dimítrios· ki amésos prósphere ston Ptolemaío
endímata olopórphira, diádima lampró,
varítima diamantiká, polloús
therápontas kai sinodoús, ta pio akrivá tou áloga,
yia na parousiasthí stin Pómi kathós prépi,
san Alexandrinós Graikós monárkhis.

All’ o Layídis, pou ílthe yia tin epaitía,
íxere tin douliá tou kai t’ arníthike óla·
diólou den tou khriázontan aftés i politélies.
Paliontiménos, tapinós bíke stin Pómi,
kai kónepse s’ enós mikroú tekhnítou spíti.
K’ épita parousiásthike san kakomíris
kai san ptokhánthropos stin Sínglito,
étsi me pio apotélesma na zitianépsi.